Idézetek - Válogatott versek, idézetek a világ számos tájáról éberség témakörben

„Az örökkévalóságban csakugyan van valami igazi és fenséges. De mindezen helyek, idõk és alkalmak most és itt vannak. Isten maga a jelen pillanatban kulminál, sohasem lesz istenibb az idõk végezetéig.”
(Thoreau: Walden)

„Ha tudatodat nem felhõzik el felesleges dolgok,
Életed legboldogabb idõszakát éled.”
(Vu-men)

“Ó, megvoltak a magam pillanatai, és ha újra kellene élnem, arra törekednék, hogy még többet éljek meg belõlük. Sõt, semmi mással sem törõdnék. Csak pillanatokat szeretnék, egyiket a másik után ahelyett, hogy minden nap évekkel elõre élnék a jövõben.”
(Nadine Stair, 85 éves MBSR tanfolyam-résztvevõ, Louisville, Kentucky)

„Látni. A dolog magától értelmezõdik.”
(Hamvas Béla)

"Az éberség pillanatról-pillanatra gyakorolt
ítélkezéstõl mentes tudatosság,
melyet odafigyelés révén gyakorolunk.
Az éberség az élet természetes része.
Gyakorlással erosíthetõ.
Ezt a gyakorlást néha meditációnak hívják.
De a meditáció nem az, amit gondolsz.
A meditáció valójában a figyelemrõl szól,
és a figyelni kizárólag az érzékeinken
és tudatunkon keresztül tudunk.
A meditáció egyfajta megbarátkozás
magunkkal és a tapasztalásunkkal.
Természetesen a tapasztalásunk nagyon kiterjedt,
magába foglalja a testünket, tudatunkat,
szívünket és az egész világot.
(Jon Kabat-Zinn: Coming To Our Senses
Healing ourselves and the World Through Mindfulness)

" Azáltal, hogy magaddal vagy… azáltal hogy éber érdeklõdéssel figyeled magadat a mindennapi életben, azzal a szándékkal, hogy megérts, semmint azért, hogy ítélkezz; és teljes mértékben elfogadod, bármi is merül fel, azért, mert ez ott van, ezzel elõsegíted, hogy a mélység a felszínre emelkedjen, és gazdagabbá tegye az életedet és tudatosságodat bebörtönzött energiáival. Ez a tudatosság nagy munkája; eltávolítja az akadályokat, és felszabadítja az energiákat, az élet és az elme természetének megértése által. Az intelligencia az ablak a szabadságra, és az éber figyelem pedig az intelligencia szülõanyja.”
(Nisargadatta Maharaj: Én Vagyok Az)

„A meditáció nem menekülés a világtól; nem elkülönülünk, nem önmagunkba zárkózunk.
Sõt, a meditáció a világ és annak mûködésének megértése.”

„A meditáció során olyan mezõt keresünk, amelyet a már ismert tudás nem fertõzött meg.
A meditáció a megértés kinyílása. Az idõtõl mentes megértés.”

„A megértés maga az átalakulás”
(Krishnamurti)

„Nem a tökéletesnek, hanem a tökéletlennek van leginkább szüksége a szeretetünkre.”
(Oscar Wilde)

„A meditáció a létezés egy módja, nem egy technika.
A meditációnak nem célja, hogy bárhova eljussunk.
Inkább megengedjük magunknak,
hogy pontosan ott legyünk, ahol éppen vagyunk
és azok legyünk, akik vagyunk,
és hogy a világ is olyan legyen, amilyen
ebben a pillanatban.
(Jon Kabat-Zinn:
Coming To Our Senses)

fájdalom
„Ha fájdalom közepette egy pillanatra
átváltasz tiszta tudatosságra,
akárcsak a legkisebb pillanatra,
akkor abban a pillanatban megváltozik
a fájdalomhoz fûzõdõ viszonyod.
Lehetetlen, hogy ne változzon,
mivel pusztán a gesztus
- hogy a tudat terében van tartva,
még ha csak egy vagy két pillanatig is -
nagyobb dimenziót ad neki.
És a tapasztaláshoz fûzõdõ viszonyodban bekövetkezett
változás nagyobb fokú szabadságot ad neked
a hozzáállásod és a cselekedeteid terén
az adott szituációban, bármi legyen is az.
Még akkor is, ha nem tudod, hogy mit tegyél.”
(Jon Kabat-Zinn: Coming To Our Senses
Healing ourselves and the World Through Mindfulness)

„A tudat megértésének alapvetõ módszere az önmagunkkal történõ megbarátkozás folyamata.”
(Chögyam Trungpa)

„Ha tudatodat nem felhozik el felesleges dolgok, életed legjobb idoszakát éled.”
(Wu-Men / Mu-Mon)

„A tudatosság alapvetõen nem koncepcionális
- addig, amíg a gondolkodás szét nem bontja
a tapasztalást (a tapasztalás) tárgy(á)ra és alany(á)ra.
(A tudatosság) üres, és így képes tartalmazni mindent,
beleértve a gondolatot is. Határtalan.
És csodálatos módon magából fakadóan tudás.”

„A tudatosság egyfajta folyamat,
ahogy a tapasztalás kibontakozik
és ennek tudatában vagyunk.
Ez a tudat egy alapvetõ funkciója.
Meglehetõsen gyakorlatlanok vagyunk
ezen a területen, mivel nem követjük
szisztematikus figyelemmel a dolgokat,
pedig a tudatosságunkban megvan az a potenciál,
hogy kiegyensúlyozza és idomítja
a tudat egy másik alapvetõ funkcióját,
mely nagyon fejlett, de ugyanakkor
túl gyakran nagyon pontatlan és hiányos
- nevezetesen a gondolkodásunkat.”

„Az, hogy valamilyen kívánatosabb helyre érkezünk valamikor a jövõben csupáncsak egy illúzió.
Ez van.”
(Jon Kabat-Zinn: Coming To Our Senses
Healing ourselves and the World Through Mindfulness)

„Sziddhárta figyelt. Egészen feloldódott a figyelésben,
Elmélyedt az odahallgatásban, üres volt egészen,
befogadó, és érezte, hogy
most tanulta ki egészen a figyelést, a hallgatást.

Többször hallotta már ezt, a folyó sok hangját,
ma újonnan csengett mind. Már nem tudta a sok hangot
megkülönböztetni egymástól, a boldog hangokat a síróktól,
a gyermekieket a férfihangoktól, együvé tartoztak mind,
a vágyakozás panasza és a bölcs nevetése, haragos kiáltás
és a haldokló nyögése, mindez egybefolyt, egybeszövõdött
és egybekapcsolódott, ezer szállal fonódva egymásba.

És mindez együtt, minden hang, minden cél,
minden vágyakozás, minden szenvedés, minden gyönyör,
minden jó és rossz, mindez együtt volt a világ. Mindez együtt volt a történés folyama, az élet zenéje.
És ha Sziddhárta figyelmesen hallgatta ezt a folyót, ezt az ezerhangú éneket, ha nem figyelt külön sem a szenvedésre, sem a nevetésre, ha nem kötötte lelkét egyetlen hanghoz sem, úgy, hogy elmerüljön benne Énjével együtt, hanem egyszerre hallgatta õket mind, és az egészet, az Egységet érzékelte, akkor ezt az ezerhangú hatalmas dallamot egyetlen szó alkotta…
(Hermann Hesse: Sziddhárta)

„Amit teszek, áramoljon ki belõlem, mint egy folyó,
erõltetés és visszafogás nélkül, mint ahogy ez a gyermekekkel van.

És akkor az áradó és süllyedõ hullámokban, ebben a nyaldosó és visszahúzódó árapályban
úgy énekelek majd neked, mint még soha senki
az egyre szélesedo folyómedreken át a tengerbe ömölve.”
(R. M. Rilke)

Bölények
„Még mindig jönnek, a gondolataim,
taposva, mint egy bölénycsorda
tudatom zöld prérijén keresztül
hátrahagyva fekete lábnyomaikat
a puha legelõn.

De én Hegy Ember vagyok,
most nem ijesztenek meg engem,
és ahogy továbbhaladnak, nézem õket,
nem több, mint múló érdeklõdéssel.”
(Geraint, daganatos beteg)

„Az életem tragédiák sorozata volt,
melyek többsége sohasem történt meg.”
(Mark Twain)

"Amikor elengedjük harcainkat,
és megnyitjuk a szívünket a dolgok felé,
ahogy éppen vannak, akkor
megérkezünk megpihenni a jelen pillanatban."
(Jack Kornfield)

Ami köztünk van
„Ami köztünk van, az nem egy képzelõdés,
Nem is szomorúság, de nem is öröm,
Nem is véleményalkotás, vagy lelkesedés, de nem is bánat.

Ezek csak jönnek és mennek.

Ami köztünk van az állandó,
A most és a jelen.”
(Dzsaláladdín Rúmi)

„Ez az emberi lény egy vendégház,
Mely minden reggel új vendéget vár.
Az öröm, a bánat, és a hitványság gyakori vendégek,
Sot ritkán pár pillanatnyi éberség is felbukkan,
Mint egy váratlan látogató.
Üdvözöld õket és lásd õket vendégül!
Még ha egy seregnyi szomorúság is állít be,
És kisöpri házad minden kincsét, bútorát,
Még akkor is, fogadj minden vendéget szívesen,
A kisöprés talán új örömöt hoz neked.
Ha sötét gondolat, szégyenkezés, rosszindulat kopogtat,
Fogadd õket nevetve az ajtónál,
És hívd be õket mind.
Légy hálás, bárki is jön,
Mert neked küldték mind,
Útmutatónak onnan túlról.”
(Dzsaláladdín Rúmi: A vendégház)

„Nagyon figyelj erre a napra,
Mert ez a nap az élet,
Minden élet élete.
Rövid lefolyásában van
a lét minden valósága és igazsága
a növekedés gyönyöre
a tett nagysága
és az erõ nagyszerûsége.
A tegnap csak egy álom,
a holnap pedig csak egy vízió.
A ma, viszont
– ha jól megéljük –
minden tegnapot boldog álommá,
és minden holnapot
reményteli vízióvá alakít.
Tehát nagyon figyelj a mai napra!”
Szanszkrit szöveg részlete
(a Benediktushof meditációs központ
olvasókönyvébol)

Szeretet a szeretet után
„Eljön az idõ,
Amikor áradó jókedvvel
üdvözlöd saját magadat megérkezvén
a saját ajtódhoz, a saját tükrödben,
és mindketten mosolyogtok,
egymás üdvözlésén,
és azt mondjátok egymásnak:

ülj le. Egyél.
Újra szeretni fogod ezt az idegent,
aki te magad voltál.
Adj neki bort. Adj neki kenyeret.
Add vissza neki a szívedet, az idegennek,

aki egész életedben szeretett téged,
akit figyelembe sem vettél mások miatt,
aki szívbõl ismer téged.
Vedd le a szerelmesleveleket a könyvespolcról,

a fényképeket, a kétségbeesett jegyzeteket,
és hámozd le a képmásodat a tükörrõl.
Ülj le. Ünnepeld az életed.”
(Derek Walcott)

„Szerette a munkáját és alapossággal végezte. Tudta, hogy nagyon fontos munka.
Söpörte az utcát, lassan söpörte, de megállás nélkül. Minden lépésnél lélegzetvétel, minden lélegzetvételnél söprés. Lépés – lélegzetvétel – söprés. Közben néha azért kicsit megállt, s elgondolkodva maga elé nézett. Aztán megint tovább – lépés – lélegzetvétel – söprés. …
– Látod, Momo – mondta aztán úgy példaképpen –, ez így van: az ember elõtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná.
Egy ideig hallgatagon nézett maga elé, majd folytatta:
– Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami elõtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van elõtte. Így nem szabad csinálni.
Gondolkodott egy sort. Aztán tovább beszélt:
– Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted?
Csak a következõ lépésre kell gondolni,
a következõ lélegzetvételre,
a következõ söprûvonásra.
Aztán megint csak a következõre.
Megint megállt, aztán töprengett, aztán hozzátette:
– Akkor örömet okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. – Ismét hosszú szünet, majd a folytatás. – Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésrõl-lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, és a szuflánk se maradt ki. – Bólintott magának, s azt mondta befejezésül: – Ez fontos.”
Michael Ende: Momo (az Utcaseprõ Beppo „ars poetica”-ja)

„Béke minden lépés.”
(Thich Nhat Hahn)

„Van türelmed megvárni
Amíg az iszap leülepszik és a víz tiszta lesz?
Tudsz mozdulatlan maradni,
Amíg a megfelelõ cselekedet magától felbukkan?”
(Lao-Ce: Tao-Te-King)

„A Mester úgy látja a dolgokat,
ahogy azok vannak, anélkül,
hogy megpróbálná kontrolálni oket.
Hagyja õket a saját útjukon haladni,
És a kör közepén tartózkodik.”
(Lao-Ce: Tao-Te-King)

„Minden egyes emberi lény idõben és térben korlátozott része annak az egésznek, amit mi „Univerzumnak” hívunk. Az ember önmagát – érzéseit és gondolatait – úgy tapasztalja meg, mint egy olyan dolgot, ami elkülönül a többi dologtól – ez egyfajta optikai érzékcsalódása a tudatosságának. Ez a káprázat vagy érzékcsalódás egyfajta börtön számunkra, ami saját személyes vágyainkra és néhány hozzánk közel álló személyhez történõ ragaszkodásra szûkít le bennünket. A feladatunk az kellene legyen, hogy kiszabadítsuk magunkat ebbõl a börtönbõl, mégpedig azáltal, hogy együttérzésünk körét kiterjesztjük úgy, hogy átöleljük az összes élõ teremtményt és az egész természetet a saját gyönyörû valóságában. Senki sem képes erre teljesen, de maga az erre irányuló próbálkozás része a megszabadulásnak, és a belsõ biztonságérzet alapja.”
(Albert Einstein egy levelének részlete
New York Times, 1972. március 29.)

„A hajnali szellõ titkokat rejt neked.
Ne aludj vissza.
Kérned kell azt, amit igazán akarsz.
Ne aludj vissza.
Az emberek ide-oda közlekednek a küszöbön,
ahol a két világ érintkezik.
Az ajtó tárva nyitva.
Ne aludj vissza.”
(Dzsaláladdín Rúmi: A hajnali szellõ)

„Az embereket nem a dolgok zavarják,
hanem az, ahogyan a dolgokat látják.”

„Nem választhatjuk meg a külsõ körülményeinket,
de mindig megválaszthatjuk, hogyan válaszolunk rájuk.”
(Epiktétosz)

„Azt mondják, hogy mindannyian
az élet értelmét keressük.
Nem gondolom, hogy ez az,
amit valóban keresünk.
Azt gondolom, hogy amit keresünk,
az annak megtapasztalása, hogy élünk.”
(Joseph Campbell)

„Semmi szükség az igazság keresésére,
Elég egyszerûen felhagyni a véleményekkel.”
(Szeng-Can a zen harmadik pátriárkája)

„Az, akit keresel, az, aki keres”
(Assisi Szt. Ferenc)

„Ha az ember elhagyatott és csendes helyre vonul,
leül, a legelsõ percekben maradjon mozdulatlan,
ne gondoljon semmire. Szándékát, hogy most
szemlélõdésbe fog merülni, vagy szellemi
gyakorlatokba fog kezdeni, ne helyezze elõtérbe,
ne tudatosítsa, és ne mondja, hogy
meditálni jöttem ide, s most magamat a
szemlélõdésnek szentelem.

A testnek ezt a nyugalmát, a szellemnek és a szónak
ezt a csendességét, amelyet semmiféle szándék
és feszültség nem zavar meg, amelynek nincsen célja,
úgy hívják, hogy az ember õseredeti,
természetes állapotába lép.
Mert az ember õseredeti és természetes állapota
ez a nyugalom, és megbékült mozdulatlan csend.

A régiek azt mondták:
Ne gondolj a múlttal.
Ne gondolj a jövõvel.
Ne gondold, most szemlélõdni fogok.
Ne gondold, hogy az a nagy üres tér,
amit átélsz, az a Semmi.
Érzékeidet bármiféle benyomás érje is,
most az okokat ne kutasd kíváncsian,
ne elemezz, hanem éppen ellenkezõleg,
szellemedet hagyd békén és megnyugodva.”
„Csag-Gja Cse’n-Po” (A Megszabadulás Nagy Jelképe)
Hamvas Béla: Az Osök Nagy Csarnoka –régi tibeti szöveg

„A meditáció … nem az, amit gondolsz!”
„Meditation … it’s not what you think!”
egy amerikai póló felirata

Mint a Mátra
„Állani némán, mint a Mátra,
Nem nézni elõre, se hátra.

Nem erõlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen,

A parttalanban elmerülni,
És úszni benne és örülni

Az egyetlen csodának: annak,
Hogy valamik, valakik vannak,

És mindent köszönteni szépen,
Minden valók testvéreképpen;

Kontraktust kötni szent közönnyel, kánikulával, vízözönnel,

Szem-lehunyva és kar-kitártan
Felolvadni a napsugárban,

Ha jõ Medárd, negyvennap ázni,
De csorgó hajjal is nótázni;

Orrszarvúként egyedül járván
Nem dideregni mégsem árván,

Mert egybering közel és távol
Szíved hullámzó ritmusával,

Amely magát némán kitárta
A mindenségnek, mint a Mátra.”
Sík Sándor: Mint a Mátra

14.
„Azt mondtam ennek a sóvárgó teremtménynek bennem:
Mi ez a folyó, amin keresztül akarsz kelni?
Nincsenek utazók a folyó-úton, és nincs út.
Látsz bárkit is mozogni a parton, vagy pihenni?
Egyáltalán nincs folyó, nincs hajó és nincs révész.
Nincs vontatókötél, nincs senki, aki azt húzná.
Nincs föld, nincs ég, nincs idõ, nincs part, nincs gázló!

És nincs test és nincs tudat!
Azt hiszed, hogy van olyan hely,
ami enyhíti a lélek szomját?
A nagy hiányban nem találsz semmit.

Akkor légy erõs, és lépj a saját testedbe,
Ott szilárdan megvetheted a lábad.
Fontold meg jól!
Ne kalandozz el máshová!

Kabir ezt mondja:
„Vess el minden képzelõdést,
És állj meg szilárdan
abban, ami te vagy.”
(Kabir misztikus költeményeinek válogatásából)

„Csak az a nap virrad fel, amelyen éberek vagyunk.”
(Henry David Thoreau: Walden)

„Ötéves voltam, amikor úgymond kinyitottam a szemem,
és körülnéztem, és azt kérdeztem magamtól:
„ - Hú, de hihetetlen kirándulás ez! Mi történik itt? Mi dolgom nekem erre?”
Ezek a kérdések motoszkáltak bennem egész életemben,
és imádom õket! Minden napomat frissé varázsolják.
Ha melegen tartod ezeket a kérdéseket, és emlékszel,
hogy milyen volt, amikor gyerek voltál, és körülnéztél,
és sokáig néztél egy fát, megfeledkezvén arról, hogy
ismered a fa szót, azt gondolod, hogy soha ilyet
nem láttál még addig.
Mert nincs is még neve semminek, és az érzékelésed friss.
És akkor minden reggel úgy ébredsz fel,
hogy ez a teremtés hajnala.”
(Hazel Henderson rendszerelméleti kutató, természetvédõ
– Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás c. könyvébõl)

„Attól a naptól kezdve, hogy a madár nevét megtanítod a gyereknek,
a gyerek soha többé nem látja azt a madarat.
Elsõ alkalommal egy pihés, élénk, mozgó valamit lát, és te azt mondod neki: veréb.
A következõ napon, amikor a gyerek lát egy másik pihés, mozgó valamit, azt mondja:
„Láttam már verebet, unom a verebeket.”
(Anthony de Mello idézi Krishnamurti indiai tanítót)

Nekem kell elkezdenem.
" Amint egyszer elkezdem,
amint egyszer megpróbálom -

itt és most, pont ahol vagyok
nem keresve kifogásokat,
mondván, hogy a dolgok
könnyebbek lennének máshol,
nagy szónoklatok és
feltûnõ gesztikulációk nélkül,
hanem inkább állhatatosan -

harmóniában élni
a Létezés hangjával, ahogy ezt
megértem magamban -

és amint ezt elkezdem
hirtelen felfedezem,
meglepetésemre, hogy
nem vagyok se az egyetlen,
se az elsõ,
se a legfontosabb,
aki elindult ezen az úton.

Az, hogy minden valóban elveszett
vagy sem;
teljesen attól függ,
hogy én elvesztem vagy sem."
(Václav Havel)

„Drága kincs az idõ s oly kevés!
Jer, segíts meg, bölcs semmittevés!
Tárd ki még egyszer a kapukat!

Add vissza, mit tõlem elragadt
két zsarnok: a Feladat s a Gond:
óráimat, e fogyó vagyont!”
(Babits Mihály: Vers a csirkeház mellõl)

„Holnappal ne törõdj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos; míg lehet, élj, s örülj.
Míg szólunk, az idõ hirtelen elrepül,
Mint a nyíl, s a zuhogó patak. …”
(Berzsenyi Dániel: Horác)

Csendben maradni
„Most elszámolunk tizenkettõig
És mind csendben maradunk.

Egyszer a Föld színén,
Ne beszéljünk semmilyen nyelven;
Álljunk meg egy pillanatra,
És ne mozgassuk a karjainkat oly sokat.

Ez egy különleges pillanat lenne,
Rohanás nélkül, gépek nélkül;
Mind együtt lennénk,
Egy hirtelen furcsaságban.

A halász a hideg tengeren
Nem üldözné tovább a bálnákat
És a sógyûjtõ ember
Letekintene sebes kezeire.

Akik zöld háborút viselnek,
Háborút gázokkal, háborút tûzzel,
Gyozelemre törnek, melyben nincsenek túlélok,
Tiszta ruhát vennének fel
És testvéreikkel sétálnának
Az árnyékban, semmit téve.

Amit akarok, azt nem szabad
Összetéveszteni a teljes tétlenséggel.
Az Élet az, amirõl ez szól;
Nem akarok halált hozó teherautókat.

Ha nem lennénk ilyen egyoldalúak
Hogy az életünket folyamatosan mozgásban tartsuk
És egyszer képesek volnánk arra,
Hogy semmit se tegyünk
Valószínûleg a nagy csönd
Félbeszakítaná ezt a nagy szomorúságot
Mely abból fakad,
Hogy soha nem értjük meg magunkat
És halállal fenyegetjük magunkat.
Valószínûleg a föld megtaníthat bennünket arra,
Hogy amikor minden halottnak tûnik
Késõbb kiderül, hogy mégiscsak élõ.

Most pedig elszámolok tizenkettõig
És ti csendben maradtok, és én elmegyek.”
(Pablo Neruda: Csendben maradni)

„Az éberség intenzív érzékenység,
amely nem csak az érzékeké és a léleké,
hanem az intellektusé, az ösztöné, a szellemé is.
A legmagasabb éberség azonban:
a legintenzívebb érzékenység ennél több.
Isten ébersége nem érzéki és nem lelki
és nem szellemi, hanem ez:
a szeretet.
Lao-ce mondja: „Akit az ég meg akar óvni,
azt szeretettel õrizteti.” Isten a világot
szeretettel óvja és szeretettel õrzi.
Az Istenhez való hasonlóság legmagasabb foka
az emberben nem a szellem,
hanem a szív ébersége:
a szeretet.”
(Hamvas Béla)

Ez a Hamvas idézet kicsit kilóg a sorból,
hiszen lírai módon „összekeveri” a dolgokat,
és emiatt lehet akár kritizálni,
de mindeközben egyenesen rámutat a lényegre.
(…) Érdekes, hogy a keleti hagyományok
a tudatot elsõsorban nem a fejjel /
gondolkodással kapcsolják össze.
A japán és kínai jelírásban
a tudat és a szív írásjele ugyanaz.
Talán nem véletlenül.
Minden éberségen alapuló tanítás,
lényege ez:
„Mindfulness is heartfulness.”
Az igazi éberség a szív ébersége.

„Az örökkévalóságban csakugyan
van valami igazi és fenséges.
De mindezen helyek, idõk és alkalmak
most és itt vannak.
Isten maga a jelen pillanatban kulminál,
sohasem lesz istenibb az idõk végezetéig.”
(Thoreau: Walden)

Sohasem tudtam
„Nappal téged dicsõítettelek,
és ezt sohasem tudtam.
Éjjel is veled maradtam,
és ezt sohasem tudtam.
Mindig azt gondoltam,
hogy én én vagyok – de nem
én te voltam,
és ezt sohasem tudtam.
(Dzsaláladdín Rúmi)

Én nem én vagyok
"Én nem én vagyok
hanem ez
aki mellettem sétál, akit nem látok,
akit néha meglátogatok,
és akirõl máskor megfeledkezem,
aki csendben marad, amikor beszélek,
aki kedvesen megbocsát, amikor gyûlölök,
aki elsétál oda, amerre én nem járok,
aki állva marad, amikor én meghalok."
(Juan Ramon Jimenez)

Ott találkozom majd veled
"Túl az elképzeléseken,
hogy a dolgok jók vagy rosszak
van egy mezõ.
Ott találkozom majd veled.

Amikor a lélek lepihen itt a fûben
a világ túlságosan is telített,
hogy beszélni lehetne róla.
Elképzeléseknek, nyelvnek,
sõt még annak a kifejezésnek is, hogy egymás
itt nincs semmi értelme."
(Dzsaláladdín Rúmi)

Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Hamlet éppen Rosenkratz-cal vitatkozik,
arról, hogy Dánia egy börtön, mire
Rosenkratz felel, hogy
„mi nem úgy gondolkozunk”,
és erre Hamlet így válaszol…
„…nincs a világon se jó se rossz,
gondolkozás teszi azzá…”

“Ó, megvoltak a magam pillanatai,
és ha újra kellene élnem, arra törekednék,
hogy még többet éljek meg belõlük.
Sõt, semmi mással sem törõdnék.
Csak pillanatokat szeretnék,
egyiket a másik után ahelyett,
hogy minden nap évekkel elõre élnék
a jövõben.”
(Nadine Stair, Louisville, Kentucky
egy 85 éves MBSR tanfolyam-résztvevõ)

Hokusai azt mondja, nézz figyelmesen.
Azt mondja, figyelj, észlelj.
Azt mondja, csak nézz folyton kíváncsian.
Azt mondja, a látás soha nem ér véget.
Azt mondja, örömmel várd az öregedést.
Azt mondja, folyamatosan változz, így egyre inkább önmagad leszel.
Azt mondja, akadj el, fogadd ezt el, és ismételd önmagad, ameddig ez érdekes.
Azt mondja, csak csináld, amit szeretsz.
Azt mondja, imádkozzál csak.
Azt mondja, mindegyikünk egy gyerek, mindegyikünk õs, mindegyikünknek van teste.
Azt mondja, mindegyikünk meg van rémülve.
Azt mondja, mindegyikünknek meg kell találnia a módját, hogyan éljen a félelemmel.
Azt mondja, minden él – a kagylók, az épületek, az emberek, a hal, a hegyek, a fák.
A fa él.
A víz él.
Mindennek megvan a saját élete.
Minden bennünk él.
Azt mondja, élj úgy, hogy a világ benned van.
Azt mondja, nem számít, hogy festesz, vagy könyvet írsz.
Nem számít, hogy fûrészelsz, vagy halat fogsz.
Nem számít, hogy otthon ülsz, és a hangyákat bámulod a verandán,
vagy a fák és fû árnyékát a kertedben.
Az számít, hogy törõdsz és gondos vagy.
Az számít, hogy érzel.
Az számít, hogy észlelsz.
Az számít, hogy az élet él rajtad keresztül.
Elégedettség, hogy az élet él rajtad keresztül.
Öröm, hogy az élet él rajtad keresztül.
Kielégülés és erõ, hogy az élet él rajtad keresztül.
Béke, hogy az élet él rajtad keresztül.
Azt mondja, ne aggódj,
Ne aggódj.
Nézz, érezz, engedd, hogy kézen fogjon az élet.
Engedd, hogy az élet éljen rajtad keresztül.
(Roger Keyes)

…váljék olyan gyönyörûséggé, amit teszel,
mint amilyen az, amit szeretsz”
(Dzsaláladdín Rúmi)

Elég
Elég. Ez a néhány szó elég.
Ha nem e szavak, akkor ez a lélegzet.
Ha nem e lélegzet, akkor ez az ülés itt.

Ez a megnyílás az élet felé
amit megtagadtunk
újra és újra
mostanáig.
(David White: Where Many Rivers Met)

Elveszve.
Állj csendben. A fák elõtted és a bokrok melletted nincsenek elveszve.
Bárhol is vagy, ezt úgy hívják: ITT,
és úgy kell bánnod vele, mint egy hatalommal bíró idegennel,
elõször engedélyt kell kérned, hogy megismerhesd, és megismerhessen téged.
Az erdõ lélegzik. Hallgasd. Válaszol,
„Én teremtettem ezt a helyet körülötted,
ha elhagyod, talán újra visszajössz, és azt mondod: ITT.”
Nincs két egyforma fa a holló számára.
Nincs két egyforma ág az ökörszem számára.
Ha nem érted, hogy mit tesz egy fa vagy egy bokor, akkor tényleg elvesztél.
Állj csendben. Az erdõ tudja, hol vagy. Engedned kell, hogy megtaláljon.

(An old Native American elder story rendered into modern English by David Wagoner, in The Heart Aroused - Poetry and the Preservation of the Soul in Corporate America by David Whyte)

„Könnyedén képesek vagyunk
minden egyes nap terhét viselni,
ha csak az adott nap terhét kell cipelnünk.
De a teher túlságosan nagy lesz számunkra,
ha a tegnap terhét újra magunkra vesszük,
és hozzá még a holnapét is,
mielõtt szükséges lenne,
hogy azt is viseljük.”
(John Newton)

„…ne aggódjatok tehát a holnap miatt,
a holnap majd gondoskodik magáról!
A mának elég a maga baja.”
(Máté Evangéliuma, Mt 7.1)

Önéletrajz 5 fejezetben
1) Sétálok végig az utcán,
Van egy mély lyuk a járdán
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.

2) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú idõbe telik, mire kijutok.

3) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.

4) Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.

5) Egy másik utcán sétálok.
(Portia Nelson – népszerû amerikai énekes,
dalszerzõ, rákból történõ felgyógyulása után írta
ezt a mások által sokat idézett önéletrajz-szöveget
A vers megtalálható pl. Sogyal Rinpoche
„The Tibetan Book of Living and Dying” c.
könyvében is.)

Teaszertartás
Teát szolgálnak fel a rák központban
finom porcelán csészékben
melyeknek díszes a pereme
és halványrózsaszín virágok vannak rajta
hasonlítanak azokra a csészékre
melyeket a nagymamád használt régen
amikor éppen
elkezdted
az életed.

A rák hosszú folyosója
olyan érzés, mintha mindennek
a vége volna.

Vársz
a szemeid lecsukva
bedugod fejed önmagad fájdalmába becsomagolod tested
a félelem hideg köntösébe

Még mielõtt meglátnád
meghallod a teáskocsi hangját
a finom zenét
ahogy a teáscsészék és ezüst kiskanalak
csörögnek az alátéteken

Fogd a felkínált csészét
és ízleld meg a teát
mintha most innál ilyet elõször

(Shaun Hunter – idézet Linda E. Carlson könyvébol,
a vers szerzoje egy MBCR csoport részvevoje volt)

Válogatás
Fodor Ákos
haiku verseibõl

gyík nyaka lüktet,
leng az inga, száll a szél,
ég a gyertya, ég

Hitvallás
A béke más, mint
szünet két háború közt;
a Jó: nem rossz rossz.

Szabadságharc
nem vagy szabad
amíg harcolsz

Mantra
Egészséges az,
aki békességben él
betegségével.

Diagnózis
Jövõ-termelés?
Múlt-kukázás? Mánia
és depresszió.

Vallomás
Mint a gépeket:
önmagamat sem értem,
csak használom.

Együgyû ima
elégedett
vagyok Veled
Uram

Idõ, pénz és más közmegegyezések
kapaszkodókat
gyártunk s mire eszmélünk:
kész is a ketrec

a
Végy egy Ezt-vagy-Azt,
emeld föl a szívedig
s vigyázva tedd le.

(Fodor Ákos: Addig is
változatok a jelen létre, 1999)

Kedvesség
Mielõtt megismernéd, hogy milyen a valódi kedvesség
el kell, hogy veszíts dolgokat,
érezned kell, ahogy a jövõ szertefoszlik egy pillanat alatt,
mint a híg húslevesben a só,
amit a kezedben tartottál,
amit megszámoltál, és gondosan óvtál,
most mindennek mennie kell, és már tudod,
milyen elhagyatott tud lenni a táj,
a kedvesség régiói között.
Ahogy utazol és utazol,
azt gondolva, hogy a busz sohasem fog megállni,
és a kukoricát és csirkét majszoló utasok
örökké bámulni fognak kifelé az ablakon.
Mielõtt megtapasztalod a kedvesség gyengéd vonzását,
el kell utaznod arrafelé, ahol egy indián fehér köntösében
holtan fekszik az út szélén.
Látnod kell, hogy ez te is lehetnél,
hogy õ szintén volt valaki,
aki utazott keresztül az éjszakán, tervekkel,
és a szimpla lélegzetet, mely õt életben tartotta.
Mielõtt megismered a kedvességet, mint a legmélyebb dolgot belül,
meg kell ismerned a szomorúságot, mint a másik legmélyebb dolgot.
A szomorúsággal kell ébredned.
Beszélned kell hozzá, mígnem a hangod
összefonódik a szomorúság összes fonalával
és meglátod ennek a ruhának a méretét.
És onnantól kezdve csak a kedvesség számít majd,
csak a kedvesség köti meg a cipõd,
és küld ki mindennapi dolgaidra, leveleket feladni és kenyeret venni,
csak a kedvesség emeli fel a fejét,
a világ tömegébõl és mondja neked
én vagyok az, akit kerestél,
és kísér téged mindenhová,
mint egy árnyék vagy barát.
(Naomi Shihab Nye, Words Under the Words,
Eigth Mountain Press, 1995.)

„Lehessenek megfelelõ nehézségeim és
lehessen részem megfelelõ szenvedésben az utamon,
hogy a szívem igazán felébredhessen,
és a megszabadulásért és az egyetemes együttérzésért
végzett gyakorlásom
valóban beteljesüljön.”
(Tradícionális tibeti imádság)

"A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különbözõ formája - a túl sok jövõ és a nem elegendõ jelen okozza. A bûntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserûséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendõ jelen okozza."
(Eckhart Tolle)