„Nekem egy fontos útelágazásnál, krízishelyzetben csöppent az életembe. Mai napig gyakorlom a jóga feladatokat, napi egy óra a CD-n. Nem mindig, de sokszor segít. Segít visszatalálni a központomba, lazítja, nyújtja a gerincemet. Sok lényeges változás indult el bennem azóta, nem kényelmesek, hiszen a fejlõdés kifejezetten fájdalmas. Nekem jót tesz és érzem, nagyon sokáig szükségem lesz erre, amit tanultunk. Nem íródik be rögtön, apránként halad befele. Nagyon sok gyakorlásra van szükségem még. Nekem nagyon szép fejlõdés indult el a testemben, a tanfolyam során a felére csökkentettem a fájdalomcsillapító szedését a rendszeres meditációs technika segítségével.”
(Judit, énekes)

„A programot nagyon hasznosnak, és hatékonynak értékelem. Tudom, hogyha sikerül folytatnom a folyamatos gyakorlást, és teljesen beépül az életmódomba a Mindfulness, akkor egy sokkal magasabb „színvonalon” tudom élni az életemet. Már most jóval tudatosabb vagyok, mint elõtte (de tudom, hogy még az út legelején állok csak). Többször sikerült még az impulzív cselekményem elõtt leállítani magam, és végig gondolni, hogy miért lettem ideges.”
(Konstantin, informatikus)

„Nem tudom, hogy a barátom írt-e neked, de mi kb. 5 éve nagyon jó barátok vagyunk, nagyon sok mindenben nagyon hasonlítunk. Minden alkalom után elmondta, hogy köszöni, hogy rábeszéltem, hogy eljöjjön. Õ mindig mindenhonnan elkésik, azt hittem ezt a kurzust sem fogja végig csinálni. Ennek ellenére SOHA nem késtünk, és minden alkalomra eljött… Ez a barátaink szerint maga a csoda!”
(két jó barát közül írta az egyik)

„Ezúttal nem a saját személyiségfejlõdésem vezérelt, hogy foglalkozzak magammal, és minden kedden reggel elmenjek a Kékgolyó utcába, hanem édesanyám betegsége. … meg tudtad mutatni az édesanyámnak, hogy a meditáció nem ezotéria, hanem egy valódi, bármikor bevethetõ, akár kapaszkodóként alkalmazható eszköz az élet bármely helyzetében. Például egy súlyos betegséggel való szembenézéskor. … hozzásegítetted õt, hogy felvállalja a betegségét és ezzel önmagát, megteremtetted azt a befogadó közeget, ahol nyíltan, pozitív megerõsítésekkel beszélhetett az érzéseirõl, gondolatairól. Jó érzés volt részt venni ezekben a beszélgetésekben, megnyugodni, megállni egy kicsit, és érezni, hogy más is hasonló küzdelmeket folytat. … segítettél tisztán látni, hogy merre kell elindulni, hogy sikerüljön túljutni a nehézségeken. Nem megúszni, nem úgy csinálni, mintha nem lenne, hanem bátran beleállni, és végigcsinálni. Végül tehát sokat tanultam magamról, miközben nem ezért érkeztem. Sokat tanultam még a családomról, a szeretetrõl, és arról, hogy mi a fontos és a nem fontos az életben. Szeretném magammal vinni annak a képességét, hogy a jelenemben meg tudjak állni olykor egy-egy pillanatra, hátralépni, venni egy levegõt, és éberen menni tovább. Így a kurzushoz közel ez még élénken él bennem, megpróbálom minél tovább megõrizni.”
(Melinda édesanyjával vett részt egy tanfolyamon)

„… segítette annak megértését, hogy több vagyok annál, ami az elmémben történik a külsõ és belsõ érzékelés folyamában (érzetek, érzések, érzelmek és gondolatok). A tudatos jelenlét tanulható és elsajátítható technikáival képes vagyok függetleníteni magam az elmémben játszódó érzéki csalódásoktól, múltbeli és jövõbeni „kalandozások” révén létrejövõ rossz érzésektõl, megszabadulni az akár betegséghez is vezetõ stressztõl, képes vagyok bölcsebb és tudatosabb válaszokat adni az Élet kihívásaira, megõrizve ezzel testi-lelki-szellemi egészségemet.”
(János, szülész, orvos)

„Megértettem, hogy ha a gondolataimat és érzéseimet hagyom eluralkodni magamon, akkor az olyan, mint amikor egy sorba rakott dominó sort megpöckölök: minden érzés és gondolat egy újabbat és újabbat hoz lendületbe, majd ezek újabb sorokat és így tovább és végül ennek az áldozata leszek. Ha tudom, hogy egy gondolat csak egy gondolat, akkor nem kell engednem, hogy további gondolatokat és érzéseket lendületbe hozzon, és akkor szabad vagyok, nem pedig áldozata a gondolataimnak és érzéseimnek. Így marad idõm, energiám és kedvem: létezni.
(Krisztián, pszichológus)

„A hétköznapjaimban legmarkánsabban a rutin tevékenységek figyelemmel kísérése változott. Úgy érzem, jobban le tudom állítani, amikor egy-egy érzelmi spirálba kerülök és ezáltal kiegyensúlyozottabbá is váltam. A formális gyakorlatok közül az ülõmeditációt részesítem elõnyben, de a test pásztázást is szívesen végzem, igaz azt ritkábban. Külön hasznosnak éreztem az MBCT-s kiegészítéseket és a kapott plusz leírásokat, anyagokat!”
(Eszter, édesanyja mellrákkal küzdött)

„… tegnap volt a gyermekem diplomája (hegedûs), és a vizsgakoncertet megelozõ napokban már igen nyugtalan volt. Próbáltam ajánlgatni neki, hogy próbálja ki az MBSR-t, de nem igazán volt fogékony rá. Mikor elmentem otthonról, felhívott útközben, hogy kölcsönvette a tréningen kapott cd-met, és végigcsinálta az ülõ meditációt. Azt mondta, hogy 15 perc elteltével sikerült lenyugtatnia magát, lehet, hogy ez tényleg mûködik?”
(Zsuzsa, édesanya és pedagógus)

„Túl könnyen ítélkezünk, másokkal szemben, olyan címkéket gyártunk, amit nem mindig érdemelnek ismert vagy ismeretlen embertársaink. Mióta tudatosan figyelem a reakcióimat, határozottan érzem, hogy „megszelídültem”, és a fura helyzeteket nem élezem konfliktussá, hanem vagy átlépem, vagy sokkal nyugodtabban, próbálom elrendezni. Erõszakos sosem voltam, de a saját igazamat mindig át akartam vinni, és eddig csak a saját címkéim – és nem mindig a tények – engedték meg, hogy kivel szemben engedjek belõle. Empatikus voltam, de csak azokkal szemben, akikkel az akartam lenni. Már ma sokkal több belátást és türelmet érzek magamban, és ez egy hatalmas kincs. … könnyebben elfogadom, hogy most egy idõre lelassulok, néha bizony nem érzem túl jól magam, de ha magammal szemben kellõ türelmet és törõdést tanúsítok, akkor a féléves kezelés után gyógyultan, türelmesebben és töretlen derûvel jövök ki ebbõl a kalamajkából, és nem egy megtört, betegségtudattal élõ, zsörtölõdõs öregasszony válik belõlem.
(Zsuzsa, daganatos betegségben érintett)